SAND-TIME-TRANSIT

A galéria hivatalos megnyitó eseménye 2024.09.20. 18h

Püspök Anita állandó kiállítása

A galériában az aktuálisan kiállított festmények megtekinthetők és megvásárolhatók.

SAND-TIME-TRANSIT

2024. 09. 20.

Püspök Anita 

kiállításmegnyitó

Apám, megszállott vadászként gyakran kivitt az erdőbe – éjszaka sétáltunk a sűrű rengetegben a magasles felé. Lámpa nélkül is tudta merre visz az ösvény – merre visz az út. Sosem tévedtünk el. Talán százszor is bejárta már azokat a helyeket – és még azt is tudta melyik ágat mikor kell félrehajtani, hogy ne csapjunk zajt. Sok kiváló képessége között, ami a vadászathoz kell – mégis a legfontosabb az idő múlásának megértése. Én türelmetlen gyerekként nem bírtam megülni a fenekemen pár percnél tovább – de Ő úgy tanított, hogy közben elfeledkeztem magamról. – Arra kérdésemre, hogy – Mikor megyünk már? – csak ennyit mondott: - Még egy picit maradunk!

Aztán órák teltek el. – Így tanított a TÜRELEMRE.

A türelem elengedhetetlen a művészethez. Bármennyire is ki akarjuk spórolni – egyszerűen nem lehet kivenni a képletből az időt.

A természet és a művészet, mint inspirációs és tanító közeg – nem csak a látvány miatt érdekes és izgalmas, hanem a sajátságos tanítás miatt is.

Sok - sok minden van – akár egy napfényes tisztáson is elrejtve – ami elsőre nem tűnik fel. Ha az ember lefekszik egy tisztáson a fűbe az első, amit tapasztal az a csend. Aztán ha megnyitja elméjét – hirtelen elkezdi meghallani a legkisebb neszeket –zörejeket – apró szárnysuhogást – és mint egy nagy zenekarba, egyre több szereplő kapcsolódik be az ÉLET HANGJÁBA – az ÉLET ZENÉJÉBE. – rájössz, hogy amit hallasz az – az Élet hangja.

Püspök Anita – az elmúlt 10 év alatt, amit Kapolcson töltött, mint városi lány – megtanulta ezt. Hallgatott a hívó szóra megvalósította azt a kapcsolatot, amit most – már, mint egyfajta összegzése az időbeni és térbeli utazásnak – SAND TIME TRANSIT – nak nevezett el.

Az alkotás számára egy dinamikus kapu. A kapu pedig a megvilágosodás felé vezető út előszobája. A Zen úgy fogalmazza ezt meg, mint " NÉLKÜLÖZHETŐ SZÜKSÉGES" . A kapu – egy spirituális sorompó – vagyis két külön világot kötnek össze. Ahogy át mész rajta megtapasztalod a szent területre való belépés élményét.

Anita esetében ez egy saját kapu megalkotása volt.

Egy keresési folyamat, amihez kellett az eltávolodás mindentől, hogy megtapasztalja mindazt, ami Ő maga. Ez is egy felfedezés. Egy iránytű és egy homokóra kell hozzá, hogy pontosan célba érjünk. Ez a felfedező út, egy 10 évre nyúló szembenézés volt, amit a benső én először csak finoman megszólítva – de aztán szinte kikövetelt magának. Ekkor fordult meg talán másodszor az a homokóra, ami 10 éves időtartamra van beállítva. – és elkezdődött egy új élet – ami kalandnak indult – tele reményteli megvalósítandó feladattal – mind belső, mint külső építkezéssel. Fel kellett építeni egy alkotói közeget, egy művészi szentélyt – és ebbe csak neki volt bejárása és ez felszabadító és üdítő egyben egészen addig, amíg zajlik a folyamat………………………- ám ha megszakad, és a művész felnéz alkotásából, rádöbben, hogy egyedül van.

Aztán Anita világa, mint egy homokóra, megint fordult egyet.

10 év magányos kapolcsi építkezés után – ami átvitt értelemben és a szó szoros értelmében is – minden bizonnyal egy hosszú ébredés volt – most egy új út veszi kezdetét. Ez egy egészen más út.

Ez egy másik fajta építkezés megint, aminek már része a párbeszéd, az együttműködés a művészi tér kitágítása.

A homokórát most mi – vele együtt fordítjuk meg. – és indítjuk útjára a homokszemek pergésének megfigyelését. Most van az a pillanat amit a hajóapród végez el Magellán hajóján amikor is a felfedező, a művész új irányt vesz az élet tengerén. –

csak most a SAND TIME TRANSIT – mint belépési kapu, már mások előtt is nyitva áll. A művész kész a párbeszédre – képei egy – egy beszélgetés felütését is jelenthetik – ami a kinyilatkoztatás után a megértés szépségét is felkínálja. –

• és hogyan is tudnánk őt megérteni?

Üljünk le vele egy asztalhoz – a kávézó valamely szegletében és beszélgessünk – életről – művészetről – megértésről.

Te melyik asztalt választanád?

Dávid Norbert

festőművész